Rettentő rég írtam naplót, pedig időnként valószínűleg jót tenne... :)

Ami miatt ma mégis a billentyűzetre vetettem magam, az az, hogy kaptam egy kis érzelmi sokkot az interneten kalandozva.

A történet az elmúlt hetekben kezdődött, amikor is eszembe jutott, hogy kb. 17-18 éves koromban, - vagy 18 évvel ezelőtt (!) - a barátnőmmel a Nyugatinál sétáltam, és megállított egy idős bácsi. A könyvét árulta, aminek "Málenkij robot" (magyarul egy kis munka) volt a címe. Nagypapám ekkor még élt, talán mesélt is nekünk a Donyec medencében átélt borzalmakról, ahonnan kb. 50 kilósan, egy hadifogoly társával tért haza... s amit szerencsésen túlélt (barátja a hazatérést követően meghalt). 

Talán nagypapám miatt is, - vagy mert a bácsi rettentő szimpatikus férfi volt, - megálltam, beszélgettem vele, végighallgattam hogyan adatta ki saját kis nyugdíjából a könyvét - majd végül vettem is egy példányt.

Furcsa, hogy mire emlékszünk és mire nem. Néha arra se emlékszem, hogy előző nap mit csináltam, most a napokban pedig eszembe jutott ez a bácsi és a könyv. Vajon mi lehet vele? Él-e még? Mivel pont dolgoztam, elraktároztam magamban az infot, hogy ha otthon eszembe jut, utánanézek... Természetesen nem tettem meg, de úgy tűnik, ami nagyon foglalkoztat minket, arra megkapjuk a válaszainkat. Ma ugyanis a Képek a múltból Facebook csoportba betettek egy képet. A kommenteket is el szoktam olvasni, kíváncsi ember lévén - az egyik kommentben pedig ott volt a Málenkij robot, az író, Miklósi Károly, sőt még egy link is. 

https://index.hu/belfold/2014/12/26/miklosi_karoly_malenkij_robot/

"Szombatonként ultizik, hétköznaponként négy és hat között szokott kiülni az aktatáskával a Nyugati elé." Sajnos már nem ül ki többé :(. Nyugodjék békében. 

Megosztás a facebookon